User:Emika22/Emese translation

This is a temporary page for the ongoing translation of the Hungarian article Emese to English. My plan is to finish each section individually, then copy-and-paste it into the current Emese article. If you would like to help translate or add information, feel free. If you want to talk about the article, please use the thread here.

Introduction (above the contents box)

Emese is a feminine Hungarian name. The name originates from an ancient Old Turkic word eme or ene, meaning mother or breastfeeder; it is a commonly-used girls' name in Hungary today. In Hungarian historical mythology, Emese was the mother of High Prince Álmos and thus the ancestress of the Árpád dynasty, the dynasty which founded the Hungarian Kingdom. Due to a lack of reliable source material, it is difficult to separate the legends concerning Emese from her actual role as a historical person.

Emese in legend

Emese's Dream, the legend concerning the conception of Prince Álmos, is one of the earliest known tales from Hungarian/Magyar history. The legend can be tentatively dated to around 860-870, and with certainty to between 820 and 997 (the birth of Álmos and the acceptance of Christianity).

In the legend, Emese, the wife of Chief Ögyek (Ügek), was impregnated by a turul bird. The turul appeared to her in a dream and told her that from her womb a great river would begin, and flow out over strange lands. According to dream interpreters, this meant that she would give birth to a son who would lead his people out of their home in Levedia, and that her descendants would be glorious kings. Emese's son was named Álmos; his name derives from the Hungarian word álom, meaning dream, thus "Álmos" can be interpreted as "the Dreamt One".

The legend has several variants, namely regarding whether Emese was impregnated by the turul bird or whether she was already pregnant at the time, and whether the bird appeared to her literally or in a dream while she was asleep. Some variations of the legend may have been introduced in the 19th century during the reemergence of Hungarian nationalism at that time.

Emese in written sources

Emese is mentioned in two historical works: the Gesta Hungarorum and the Chronicon Pictum. Neither are contemporary sources, as both were written several centuries after her death (the Gesta around 1200 and the Chronicon Pictum in the 14th century). Both works freely intermingle actual historical events with legend and chivalric tales, so it is impossible to know if Emese is mentioned as legend or as an actual historical personage.

In the Gesta Hungarorum ("The Deeds of the Hungarians"), the author Anonymous writes the following;
In the original Latin:

Anno dominice incarnationis, D. CCC. XVII II, vgek, sicut supra diximus, longo post tempore de genere magog regis erat quidam nobilissimus dux scithie, qui duxit sibi uxorem in dentumoger filiam eunedubeliani ducis, nomine emesu. De qua genuit filium, qui agnominatus est almus. Sed ab euentu diuino est nominatus almus, quia matri eius pregnanti per sompnium apparuit diuina uisio in forma asturis, que quasi ueniens eam grauidauit. Et innotuit ei quod de utero eius egrederetur torrens, et de lumbis eius reges gloriosi propagarentur, sed non in sua multiplicarentur terra.

And in English:

In the year of the Lord 819 Ügek, noble Lord of Scythia descending from the great house of Magog, took in marriage the daughter of Eunedubelia of Dentumoger, Emesu. From her a son was born and given the name Almus. The child was given this divine name for when his mother was pregnant with him there appeared to her a in a dream a bird, and instantly it seemed to her that from her womb a spring began and from her loins spread a great line of kings but they did not propagate in their own lands.

Emese's story is also mentioned in the Chronicon Pictum, in a somewhat shorter version;
In the original Latin:

Eleud filius Vgeg ex filia Eunodbilia in Scytia genuit filium, qui nominatur Almus ab eventu, quia mater eius in sompno innotuerat avis quasi in forma austuris veniens, dum esset gravida, et quod de utero eius egrederentur torrens ac in terra non sua multiplicaretur. Ideoque factum fuit, quod de lumbis eius gloriosi reges propagarentur. Quia vero sompnium in lingua nostra dicitur alm, et illius ortus per sompnium fuit prenosticatus, ideo ipse vocatus est Almus qui fuit Eleud, qui fuit Vgeg, qui fuit Ed, qui fuit Chaba, qui fuit Ethele […]

And in English:

Eleud, the son of Ugek by the daughter of Eunodbilia in Scythia had a son, who was named Almus because in a dream of his mother there appeared a bird in the shape of a hawk who impregnated her, and from her womb a fast-flowing stream began to flow, but it was in foreign lands that it grew and propagated. So it happened that from her loins a great line of kings was born.

FINISH

puts Emese's marriage in the year 819. In the Gesta the suitor is prince Ügyek, who originates from the royal line of King Magog, and asks for the hand of Emese, the daughter of prince Őnedbelia (Eunedubélia). According to Anonymous both parts of the myth take place (does this mean that he actually reported them as fact??): that a river flowed from her womb, and that she had become/fallen pregnant by a turul bird. He also notes the inherent meaning in the name Álmos... etc

Emeséről Anonymus is szól híres művében, a Gesta Hungarorumban. Ő 819-re teszi Emese férjhezmenetelét. A gestában Mágóg király nemzetségéből származtatja az általa Ügyek vezérnek nevezett kérőt, aki Őnedbelia (Eunedubélia) vezér lányát, Emesét veszi el feleségül. Anonymus szerint az álomban mindkét mitologikus történet előfordul: a méhből eredő folyó éppúgy, mint a turultól való teherbe esés. Ő azonban az Álmos név eredetére utalva megjegyzi: az almus szó latinul szentet jelent (szent latinul sanctus), és a szent királyokra való álombéli utalás révén lett a gyermek neve Álmos.

As Anonymous conceived it, the line of early Hungarian leaders went as follows: A magyar fejedelmek származási vonala a következő Anonymus szerint:

Nimród— Hunor – Etele – Ügyek (wife: Emese) – Előd – Álmos – Árpád

A fennmaradt szövegváltozatok közül Anonymusé a bővebb, harmadik fejezete eredeti nyelven: Among the surviving texts, Anonymous' is the most detailed. The third chapter in the original Latin:

„Anno dominice incarnationis DCCCXVIIII »Ügek« sikut supra diximus – longo post tempore de genere »Magog« regis – erat quidam nobilissimus dux Scitiae. Qui duxit sebe uxorem »in Dentumoger« filiam Eune du beli anni ducis – nomine »Emesu«. De qua genuit filium, qui agnominatus est: »Almus«. – Sed ab eventu divino est nominatus: Almus, quia matris eius – pregnanti per sompnium apparuit divina visio, in forma asturis que quasi veninens eam gravidavit.”

Anno dominice incarnationis, D. CCC. XVII II, vgek, sicut supra diximus, longo post tempore de genere magog regis erat quidam nobilissimus dux scithie, qui duxit sibi uxorem in dentumoger filiam eunedubeliani ducis, nomine emesu. De qua genuit filium, qui agnominatus est almus. Sed ab euentu diuino est nominatus almus, quia matri eius pregnanti per sompnium apparuit diuina uisio in forma asturis, que quasi ueniens eam grauidauit. Et innotuit ei quod de utero eius egrederetur torrens, et de lumbis eius reges gloriosi propagarentur, sed non in sua multiplicarentur terra. Quia ergo sompnium in lingua hungarica dicitur almu, et illius ortus per sompnium fuit pronosticatum, ideo ipse uocatus est almus. Vel ideo uocatus est almus id est sanctus, quia ex progenio eius sancti reges et duces erant nascituri. Quid ultra?

And in English: wow. that text below in Hungarian is SO not the same as the one above in Latin...

„Álmos az első vezér. Az Úr megtestesülésének nyolcszáztizenkilencedik esztendejében Ügyek, amint fentebb mondottuk, nagyon sok idő múltán Mágóg király nemzetségéből való igen nemes vezére volt Szkítiának, aki feleségül vette Dentü-Mogyerban Őnedbelia vezérnek Emes nevű leányát. Ettől fia született, aki az Álmos nevet kapta. Azonban isteni csodás eset következtében nevezték el Álmosnak, mert teherben levő anyjának álmában isteni látomás jelent meg turulmadár képében, és mintegy reá szállva teherbe ejtette őt. Egyszersmind úgy tetszett neki, hogy méhéből forrás fakad, és ágyékából dicső királyok származnak, ámde nem a saját földjükön sokasodnak el. Mivel tehát az alvás közben feltűnő képet magyar nyelven álomnak mondják, azért hívták őt szintén Álmosnak. Vagy azért hívták Álmosnak – ami latinul annyi, mint szent –, mivel az ő ivadékából szent királyok és vezérek voltak születendők. De erről ne többet!”

Emese's story is also mentioned in the Chronicon Pictum, in a somewhat shorter version:

In the original Latin: Eleud filius Vgeg ex filia Eunodbilia in Scytia genuit filium, qui nominatur Almus ab eventu, quia mater eius in sompno innotuerat avis quasi in forma austuris veniens, dum esset gravida, et quod de utero eius egrederentur torrens ac in terra non sua multiplicaretur. Ideoque factum fuit, quod de lumbis eius gloriosi reges propagarentur. Quia vero sompnium in lingua nostra dicitur alm, et illius ortus per sompnium fuit prenosticatus, ideo ipse vocatus est Almus qui fuit Eleud, qui fuit Vgeg, qui fuit Ed, qui fuit Chaba, qui fuit Ethele […]

And inn English: Eleud, the son of Ugek by the daughter of Eunodbilia in Scythia had a son, who was named Almus because in a dream of his mother there appeared a bird in the shape of a hawk who impregnated her, and from her womb a fast-flowing stream began to flow, but it was in foreign lands that it grew and propagated. So it happened that from her loins a great line of kings was born.

Similar tales

Az Emese álma mondának két fő motívuma van: a csodás fogantatás és az álomban látott nagy folyó.

A csodás fogantatás viszonylag gyakori motívum a különböző népek történeti és hősmondáiban (a keleti rokon népek körében is), méghozzá a legkülönbözőbb változatokban. Igen közel áll hozzá egy kazah eredetmonda, melyben a pusztába menekült asszony egy uhu szavaitól fogan meg, és szül iker fiúkat, akiknek leszármazottai az uhut nemzetségősükként tisztelték. 3

A monda másik motívumának, az Emese öléből meginduló folyóvíznek egyetlen párhuzama ismert: a Kürosz perzsa király születéséről szóló monda az ókori görög történetíró Ktésziász lejegyzésében. Eszerint a felnőtt Kürosznak anyja elmondja az álmát, amelyet születésekor látott: az ágyékából kiömlő víz hatalmas folyóvá változott, egész Ázsiát elárasztotta, és a tengerbe ömlött. Az álom megfejtése szerint Kürosz Ázsia legfőbb méltósága. 4

Other works

The legend of Emese's dream has inspired many Hungarian writers and artists, among them Gyula Juhász.

Juhász Gyula: Emese álma (is there an official translation of this poem?)

Original Hungarian:

Ázsiai sátor mélyén,
Ázsiai éjek éjén,
Hulló csillag fénye mellett
Álmodott Don vize mellett.

English translation:

In the depths of an Asian tent,
In the depths of an Asian night,
By the waters of the Don she lay sleeping,
And dreamt 'neath the meteors' light.

Ázsiai sátor mélyén, Ázsiai éjek éjén, Hulló csillag fénye mellett Álmodott Don vize mellett.

Szépanyánk volt, sorsok anyja, Álmodott föl-fölriadva, Megborzongott babonázva, Ázsiai éjszakába.

Szíve táján a jövendő, Lelke mélyén ősi erdő, Napnyugatra terjedendő, Melynek méhe sohse meddő.

Álmodott és látta kéjjel, Ágyékából messze, széjjel. Hódító folyam dagadva Mint rohan borús Nyugatra.

Népek útján büszke haddal. Söpri gátját diadallal, És föléje vén turulnak Védő szárnyai borulnak.

És az álom egyre mélyebb, Mélyebb, szörnyebb és sötétebb, Ősi folyam vérrel árad S égig nyúlnak szolgagátak!

Álom, álom, terhes álom, Messze ázsiai tájon, Mikor érsz már boldog véget Anyaálma Emesének? 5

Sources

other sources in Hungarian:

• Anonymus: Gesta Hungarorum (Béla király jegyzőjének könyve a magyarok cselekedeteiről) [fordította: Pais Dezső]
• Képes Krónika [fordította: Geréb László, Dümmerth Dezső]
• Németh Gyula: A honfoglaló magyarság kialakulása (2. kiad. Bp. 1991. 70.)
• Demény István Pál: Emese álma. Erdélyi Múzeum (58. kötet, 1996.), 2006. szeptember 19.
• Juhász Gyula: Juhász Gyula összes versei. Magyar Elektronikus Könyvtár, 2003. május 8.

See Also

• Thuróczy-krónika
• Hungarian Prehistory
• Hungarian mythology