A Ghillány család bárói címerének (1688) vektoros újra rajzolása az eredeti Ex libris alapján.

Ghillány Gergely családja 1660-as időben Erdélyben éltek, később 1800-as években már mostani Magyarországon, Debrecenben mint iparmágnásként említik meg őket. Debrecenben volt fogadójuk is. 2020-ban leszármazottaik élnek Debrecen,Miskolc és Nyíregyháza környékén. Mint: Ghillányi és Ghilányi családi néven jegyezték be az anyakönyvben. 1920 előtt Magyarországon is éltek Ghillányi családok. Trianon után mostani szlovákiai területén is maradtak Ghillányi családok pl.: Vágújhely, Frics(Fricovce) stb... 1945 után Benes kitolonsoláskor Ghillányiakat kitelepítették majd Magyarországra kerültek, Budapest környékre és délvidékre. 2020-ban él egy család Mátranovákon, Ghilány Lázár egyenes leszármazottja Ghillány Imrének, illetve Szlovákiában, Pozsonyban és kassán is élnek hozzátartozó Ghilány nevet viselő családok. Alábbi képpen írják a családi neveket: Ghillányi-illetve Ghillány néven írták régebben, most Gillányi,Gilányi képpen anyakönyvezték 1945 után. 2020-ban leszármazottaik élnek Debrecen, Miskolc és Nyíregyháza környékén. Mint: Gillányi és Gilányi családi néven jegyezték be az anyakönyvben

A család a 17. század végére rendkívüli módon elterjedt az akkori Észak-Magyarországon, Trencsén vármegye felső részén és Liptóban. A családtagok különféle alakban írták a nevüket (Ghyllany, Ghillany, Ghillányi, Giláni stb.). Noha a család első ismert tagja, Gillányi Simon már 1460-ban előfordul, de még a 16. században is csak keveset tudunk a családról. 1618-ban Ghillányi Miklós Trencsén vármegye alispánja volt, aki később birtokokat szerzett Liptóteplán, de a család már korábban is birtokos volt Liptó vármegyében, Lázi községben (ma Ivachnófalu része), ahonnan a család az előnevét írta. A 16. század végén protestánsok lettek, majd a 17. század közepén többen visszatértek a katolikus hitre és evangélikusként csak a Láziban élő Ghillányiak maradtak meg. Közülük származott Ghillányi János és Miklós is, akik 1685-1686-ban a körmöcbányai evangélikus gimnáziumban tanultak. Latin verseiket a zsolnai evangélikus nyomda kiadványaiban jelentették meg. Ezeket a nevük mellett az előnevükkel is ellátták (de Lazy). A nyomda egyik 1666-ban kiadott könyvét különféle evangélikus értelmiségieknek, köztük Ghillányi Illésnek ajánlották, aki a létai váruradalom gazdasági igazgatója volt, mely az egykori Thurzó uradalomhoz tartozott. Ebből arra lehet következtetni, hogy abban az időben még ő is evangélikus volt. Tisztségét 1683-ban bekövetkezett haláláig viselte. Szolgálataiért az uradalom társbirtokosától, Illésházy Györgytől Gyurcsinán (Györkeháza) falvát kapta adományba. Ő is Láziból származott és több utódot hagyott hátra.

Ghillyányi György 1667-ben Trencsén vármegye alispánjaként szerepel. Egy másik nála, sokkal jelentősebb lázi Ghillányi György 1671-1986-ban a pozsonyi Magyar Kamara tanácsosa, 1688-ban bárói címet kapott és a család főnemesi ágának megalapítója lett. Kevésbé ismert Ghillányi Ádám tábornok, aki 1691-1694-ben Turócban Justh Ferenc és Ádám gyámja és emiatt perbe keveredett Trencsén vármegye fiskálisával. A katolikus vallást követte Ghillányi György és Pál 1697-ben. Az első a nagyszombati székhelyű esztergomi káptalan kanonokja, a másik a nagyszombati egyetem hallgatója volt, aki a Teplicensis előnevet vette fel, tehát Liptótepláról származott és az említett Ghillányi Miklós, trencséni alispán leszármazója volt, aki a faluban 1618 után szerzett birtokot.

A bárói ág megalapítójának leszármazói közül ismerjük a fiát, Ghillányi Györgyöt, 1699-ból és Jánost, akit a 18. század első évtizedeiben tábornokként említenek. Ebben az időben és a 18. század második felében a család tagjai birtokokat szereztek Nyitra vármegyében, majd a 19. században számos birtokot Sárosban, Zemplénben, sőt Erdélyben is. Báró Ghillányi Imre 1905-1906-ban, majd Ghillányi Sándor sárosi főispán volt, aki 1914-ben Árvában a magyar kormánypárt színeiben indult a képviselőválasztáson.

A család címere hármas halon álló kétfarkú oroszlán, mely jobb első lábával szablyát, a ballal királyi koronát tart. A sisakdísz ugyanilyen oroszlán. Ghillányi György 1688-as bárói rangra emelésekor a családi címert a pajzsra helyezett hétágú bárói koronával bővítették.